Megbocsájtás, elengedés... olyan könnyűnek hangzik, de hogyan? Másnak sokszor hamarabb megbocsájtunk (bár ez sem mindig megy könnyen), de magunknak!? Ez a legnehezebb ügy...

Vannak elképzeléseink, hogy milyennek kellene lennünk szerepeinkben (munkatársként, társként, szülőként) vagy azért, mert volt valamilyen pozitív mintánk, tapasztalásunk, amihez igazodni szeretnénk, vagy azért, mert pont, hogy nem volt. Vagy éppen negatív, nagyon fájó volt, és elhatároztunk, hogy mi nagyon másmilyent akarunk.

"Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik. Amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét. Semmi nem éri meg, hogy kibillenj lelki egyensúlyodból. Kiváltképp a semmi - hiszen ami mulandó, alig több a semminél. Mi az, ami bánthat téged és árthat neked? - Ha jól meggondolod,...

Szeresd a hibáidat! A hibák soha nem problémákat jelentenek, hanem lehetőségeket. Lehetőséget a szembenézésre, a javításra, a fejlődésre. Az önismeret nem azt jelenti, hogy kilúgozol magadból mindent és vegytisztára mosod magad... Nincs ilyen. Nincs hibátlan. Nincs tökéletes. (Illetve tökéletlenül vagy tökéletes! )

Egy rügyben az összes életciklus benne van... Az újrakezdés melyben kipattan, a kibontakozás, melyben kiteljesedik, az elengedés, melyben megtisztul és a halál, melyből született. A tavasz-nyár-ősz-tél üzenete egy rügybe burkoltan.

Tanult, tapasztalt félelmeink izomrostig vannak belénkgyökereztetve. Fontos felismerés, ha már elméletben eljutsz odáig, hogy az életből csak te csinálsz drámát, valójában minden könnyű és egyszerű, de ez csak az első lépés. A könnyedséget éber figyelemmel kell beletrenírozni a lelkedbe, a testedbe, a sejtjeidbe, különben a félelem újból és újból...

A döntés, hogy mostantól máshogy szeretnél működni, reagálni, egy pillanat csupán. A döntéshez elég egy pillanat, de a döntésmeghozatalhoz való eljutás egy folyamat, ami nem is olyan könnyű... Őszinteséget követel. Szembenézni magaddal, felelősséget vállalni az életedért, a reakciódért, a megtapasztalásokért, felismerni, hogy mi az egyáltalán,...

Együttérzéssel meglátni, megérteni és elfogadni, hogy valamiért ennek így kellett lennie, hogy a fájdalmak, a nehézségek is érted voltak, hogy erősebb lettél általuk, hogy adtak egy tanulságot és egyben lehetőséget, hogy Te hogyan csináld.

"Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. Újra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda. Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton. Nem is lehet másként.

Változol. Fogadd el. Felesleges kapálózni ellene. Természetes folyamat... Lehet, hogy azok, akiknek a társasága, egykor fontos volt, elhanyagolhatóvá válnak. Lehet, hogy amiért egykor az életedet adtad volna, lényegtelen lesz. Ami fejlődést, töltődést adott, most állóvizet jelent. Tovább lépsz, mert új fejezeteket szeretnél nyitni az életedben,...